Piknik az Élet-fa alatt;

Örömre ok mindig akad.

Isten bennünk emberré lett;

Közös jelenlét az Élet.

Árad a teremtő Erő:

Múlt és Jelen együtt - Jövő.

Piknik az Élet-fa alatt,

Nem nyavalyog, ami halad.

Sose csügged - zöldell a rét;

Önmagát élteti a Lét.

Őszi tájra holdfény vetül;

Isten soha nincs egyedül.

Piknik az Élet-fa alatt,

Rossz szóból csak halál fakad.

A posztmodern csak izolál,

Nem keres - és nem is talál.

Céllal él, aki Létet ért;

Másokért és önmagunkért.

Piknik az Élet-fa alatt;

Isten, Élet – mindig marad.

Hit nélkül végzetté darál

A nyakkendős profán halál.

Az Igazság el nem szalad;

Piknik az Élet-fa alatt.