Őszi patak csörgedez,

Gyorsul a világ,

Vigyorogva szaporodnak

A régi hibák.

Rövidülnek a napok,

Terjed a sötét,

A Nyár minden reménysége

Elfut szerteszét.

Készülődik a hideg,

Fogy a tartalék,

Bár a déli Nap a felhőt

Kikacagja még.

Őszi patak csörgedez,

Vénül az Idő,

Korhadt jóslatoktól párás

Már a levegő.

Vacognak a hajnalok,

Szomorú a dal,

Az is érzi már a korát,

Aki fiatal.

Hullanak a levelek,

Pityereg a szél,

Eső kintornás bánata

Kopogva zenél.

Őszi patak csörgedez,

Figyel a halál,

Színes a táj, mint valami

Groteszk maszkabál.

Komor az ég, mint ezer

Vesztes háború,

Tócsák tükrében halovány,

Könnyes mélabú.

Pesszimista a magyar,

Merő unalom,

Ahogy elszállt a nyár, úgy fogy

Az önbizalom.

Őszi patak csörgedez,

Didereg a Lét,

Nincs, aki meg merje kérni

A Jövő kezét.

Szűkre szabott a Jelen,

Alig pár marék,

Az egész világ se nagyobb,

Mint egy buborék.

Erőlködik a sátán,

De kinevetem,

A “jobb élet” nem áruház,

Hanem Szerelem.

Őszi patak csörgedez,

Készül már a tél,

Remény, Szerelem, Tűzifa

Új Tavaszt remél.