Őszi ködök jönnek,

Könnyezik a reggel,

Gond pasa portyázik

Dúló seregekkel.

Három rövid nap tűnt

Három hosszú hétnek;

Zsúpfedél-idegek

Sötét lánggal égnek.

Díszlakoma-címre

Vágyott romlott kása;

Fölösleges munkán

Az ördög áldása.

Őszi ködök jönnek,

Könnyeznek az egek,

A tegnapi jövő

Jelenné kecmereg.

Gyarapodó múlt a

Friss jelenek ára,

Új ráncok hasadnak

Az idő arcára.

Halmozódik a Múlt

A semmibe rogyva,

De az Idő mégis

Mintha egyre fogyna.

Őszi ködök jönnek,

Gonosz, hideg éjek,

A Hazába talán

Hálni se jár Élet.

Pénz-hódoltság korban

Lidércfények égnek,

Rossz nemhit-kereszten

Kínlódik a Lélek.

Jövendőt műanyag

Matéria takar,

Mi lesz veled, Ember?

Mi lesz veled, Magyar?

Őszi ködök jönnek

Sok borongós esttel;

Jót keresni jóért

De sok ember restell.

A hivatal bármit

Nagyra magyarázhat;

Álkályha áltüze

Nem fűti a házat.

Hivatali lantok

Kappanmuzsikája

Az Élet ritmusát

El sose találja.

Rossz, kusza soraik,

Mint a törött bögre,

Díjakra csapnak le,

Mint holló a dögre.

Őszi ködök jönnek,

Minden csupa fátyol,

Amíg élünk, bennünk

Reménység pislákol.

Isten feladatot

Akkor ad, ha szeret,

Csodát nem sokaság,

Hanem lélek tehet.

Helytállás az Élet,

Hadd fusson a hajó,

Itt lakozik bennünk

Az Örökkévaló.