Őszi eső, híg, kopár,

Ragacsos közöny a sár.

Locs-pocs, szivárgó eső,

Lassan pusztuló erő.

Eső áztatta Jövő,

Eső hátán vén Idő.

Őszi eső, híg, kopár;

Tán nem is volt sose Nyár…

Mindig minden szürke volt,

Sose ragyogott a Hold.

Halott jelképek a fák,

Csupa látszat a világ.

Ősi eső, híg, kopár,

Minden vidám fényt kizár.

Vén, közönyös fellegek

Közt kietlen szél lebeg.

Szennyes víz új árkot ás,

Minden csupa hervadás.

Őszi eső, híg kopár,

Csak bennünk lakik a Nyár.

Idő-óceán felett

Nincs híd, csak mi,

Emberek.

Őszi eső, híg, kopár,

Amíg vagyunk, él a Nyár.