Talán már beszálltunk

Az elmúlt éjszaka,

Vagy most is a nyárban

Fut az álmunk tova.

——

Fel is vett már minket

Talán az ősz-vonat;

Vagy a lelkünk mindig

Még a Nyárban marad.

——-

Régen ismer minket

A nyájas Szeptember;

Tudja: álmaiban

Él mindig az ember.

——

A nyájas Szeptember

Az első stáció,

Ősszel virágzik ki

Mindig a ráció.

——

Amikor a Remény

Könnyben, ködben ázik,

A Ráció ősszel

Mindig kivirágzik.

——

Minden logikus lesz

Ha senki sem remél;

Az Ember igazán

Az álmaiban él.

——-

Őszi levélhullás

A ráció hona;

Csupa könny a világ,

Eső meg iskola.

——

Kocog az ősz-vonat,

Apadnak a lombok;

Lassan megőszülnek

Az alkonyi dombok.

——–

Metamorfózison

Bújik át az Idő;

Korhad a mulandó,

Felfrissül az Erő.

——

A tűző napsütést

Ősziesre fogva,

A nyájas Szeptember

Visz az őszbe lopva.

——-

Ha november-mozdony

Áll a vonat elé;

Útra kelünk akkor

Tél-alagút felé.

—-

Néhány állomáson

Biztosan lesbe áll

A sánta vasutas,

A gyér hajú halál.

——-

Felhő leng a szélben,

Mint kócos hajfonat;

Jövőre is indul

Ugyanez a vonat.

—-

Ülünk a fülkében,

Kint még a Nap ragyog;

Az álmaink által

Maradunk szabadok.