Önfeledt, huncut napsugár

Ficánkol a fák felett,

Madárcsicsergő reggellel

Kacag ránk a Kikelet.

Eljutott hozzánk a Tavasz,

Örömkapu nyitva áll,

Nincs törvény, hogy végtelenből

Kinek-kinek mennyi jár.

Öröm analfabétái,

Szegény mai emberek;

Tavasznak örvend az Isten,

Csak az ördög kesereg.

Gyors az idő, fogy az élet,

Mint árnyékból szőtt kabát;

Az “előkelő” komorság

Kirabolja önmagát.

Tele örömmel a világ,

Aki tudja, élvezi,

A búsongó mániákus

Soha észre se veszi.

A távoli szörnyetegek

- Politika, gazdaság -

Nem rontják el, ha nem hagyjuk,

A Kikelet ritmusát.

Szemben, villanyoszlop hegyén

Kelepel a gólyapár,

A Tavasz örömkapuja

Mindenkinek nyitva áll.

Száll a Tavasz illatárja

Lombok és dombok felett,

Most élünk,

Jót most lelhetünk,

Most van itt a Kikelet.