Az igazmondáshoz kevés

A rossz szofista szómenés;

Nem ócska, trágár lasszóval,

Entellektüell  asszóval,

Hanem csakis igaz szóval,

Igazul és tiszta szóval,

Igazul és

Igaz szóval.

———

Száraz tónak száraz partján

Trágárul nyög a toportyán,

Művelt birka égre béget,

S a tiszta szó menedéket

Nem talál.

———

Ha kiszáradt, vizet kéne

Hordani;

Gonosz tűz van?

El kellene oltani;

Itt az idő

Újra kötni,

Oldani;

Kutykuruttynál

Többet kéne

Mondani.

——-

Igaz szóval, tiszta szóval

Igazul;

A világ csak igaz szótól

Igazul.

——-

Bármit röfög bármi átok;

Vannak örök igazságok.

——-

Rossz naturalista mesék,

Irodalmi kegyelmesék

Díjszippantó sorai;

Nyelvünk felszámolásáról

Acsarkodni

Korai.

—-

Központozatlan,

Fakóval;

Keshedt, műanyag falóval,

Izzadsággal,

Művirággal,

Kehes intertextes testtel;

Az ember érezni restell.

——–

Kevélyen önkényeskedve,

Mint a jégmezőn a medve;

A világ: akárki kedve;

Akárki terméke,

Nedve?

——-

Érték?

Mérték.

Sokan mérték;

Talán nem az Önök kérték;

De nem misztikum

Az érték.

——-

Mélyértelmű zagyvaságok

Mélyében az igazságok

Legfeljebb túszok lehetnek,

Onnan csodát nem tehetnek,

Atlantisz víz alatt marad,

A világ vesztébe szalad.

——–

Jöjj, Szókratész, mondd el nekünk,

Hogy nem halt meg

Az Istenünk.

Varjak hada bármit károg,

Nem perverz szabadosságok

Építik fel a világot.

————

Ha embernek megszületünk,

Legyen emberségünk, hitünk.

——–

Legyen emberségünk, hitünk,

Legyen elég szeretetünk.

——–

Éjek,

Kéjek,

Szenvedélyek;

Talán éppen annyit érnek,

Amennyi bennük

A lényeg:

Ami nem ás száraz kutat,

De önmagán túlra mutat.

——-

A Mindenség, ami átfog;

Lehet koszorú, vagy zápfog,

Szoríthatják acélpántok;

Vagy egyszerű igazságok.

———

Örök igaz értelemben

Fix pont nincs a végtelenben,

Csak az emberi lélekben….