Ifjúkori lángolásra

Jött: érett varázs,

Tán ritkábban lobban lángra,

De ég

A Parázs.

—-

Irigykedve szemlélhet

A gőg, s az értelem;

Isten lakik bennünk,

Amíg él a Szerelem.

—-

Vénülő csontú Szerelem,

Lassul a futás;

Érzi, ha jön a globális

Időváltozás.

—-

Kint a világ csiricsáré

Pózban hentereg;

Pénz kedvébe’ kultúr-kecske,

Posztmodern mekeg.

—–

Míg kint Semmi Semmit hajtja,

Gyűlnek éveink;

Fogy az időnk, s szaporodnak

Az emlékeink.

—-

Vén időben csodát érlel

Az érett varázs;

A Szerelem, meg az Élet -

Örök lángolás.