Hol van a Lét értelme, az Élet isteni célja?

Ünnepi asztal vagy köznapi téma a Lét?

———

Nagy költő, aki ünnepi versben sejtheti néha;

S egyszer az életben mind érezzük a célt.

——-

Létet, szívdobogást szentel meg az emberi líra;

Abrak a Léleknek minden vers, ami jó.

——-

Együtt rezdül a versre a Mélység és a Magasság;

Túltesz a jó strófa száz rossz sablon-imán.

——-

Nyegle magányt és rossz önvádat oszlat a líra;

Ritmus társa a szép gyógyító Szeretet.

——-

Isteni szent dallam, pár szó és – rengeteg érzés;

Lélek-barlangban visszhangot ver a vers.

——-

Nincs egyedül soha senki, amíg jó vers van a Földön;

Hangszer a vers, lelkünk dallama szól rajta.

—–

Nyegle bürokrata rontja a verset rossz fecsegéssel;

Kócos szózuhatag ömlik a semmi felé.

——-

Önhitt, álmodozó versben fegyelem sose csillan;

Önkény, felsorolás; perverz, rossz unalom.

——-

Még írásjelet üldöz a versből a tétova hóbort;

Ömlesztett szövegek sírnak a sok jel után.

——-

Lelkek szent játéka a Költészet – örök élet;

Szakrális játék – ám sose játszadozás.

——-

Klubtagság sose lesz képes pótolni a verset;

Nem igazol költőt semmi a verse helyett.

——-

Nem nevezik ki a Költőt, státuszt nem nyit a líra;

Bár a középszernek így muzsikál az agya.

——-

Nem pótol lírát a poéta-hadak sokasága;

Több egy jó vers, mint pénz- és díjkötegek.

——

Forma helyett sose jó a sületlen zagyva szövegtömb;

Mint a kövér birkán hercegnői palást.

——

Nyelvkritikának szólíttatja magát a halandzsa;

Vers-pótlék lufikon csattan a szómaszlag.

——-

Bölcs nyugalommal élve pedig költészet az Élet;

Lét törvénye talán: dallam, semmi egyéb.

——

Isten a Lét. Adománya örökkön: a Ritmus, az Élet;

Mind Költő, aki rá méltó verseket ír.