Nyár végéhez közeledve

Lanyhul már vén Napunk kedve.

——-

Búcsúzkodik már a nyarunk,

Fogytán kenyere, bora;

Borzas égen gyülekezik

Esőfelhők tábora.

—–

Hull a levél, mint ezernyi

Elfeledett ismerős;

A Létezés hangulata

Ősszel, téllel viselős.

——

Lassan fordul a nagy kerék

Erős idő-kereten;

Méltósággal gördül végig

Heteken és – hiteken.

—–

Nyár végéhez közeledve

Áll a Hajnal – dideregve.

—–

Méltósággal zabolázza

Őrült fényét vén Napunk,

Valamit az  életünkből

Mindig, mindig elhagyunk.

—–

Mint hagymahéjakat, hagyjuk

Magunkat az éveken;

Száll velünk  a koldus Idő,

S minden jövő meztelen.

——

Múltakon az emlékeink,

Mint áttetsző angyalok;

Ellebegnek az Időben,

De a helyük itt sajog.

——–

Nyár végéhez közeledve

Néz az Élet elmerengve…

——

Búcsúzkodik már a nyarunk,

Hűvösek a reggelek

Szürkületben vén augusztus

Harmatkönnye csepereg.

———

Építi már a vén Idő

Múlt fátyolból a falat;

Szép emlékek öröklétét

Rejti el az alkonyat.

——–

Hűvös, csípős pirkadatok,

Háztetőket köd takar;

Őszi mélabúra hangol

A nagyságos zenekar.

——-

Szép nyarunkra készül már

A párás őszi szemfödél;

S távolban már csikorgatja

Fagyos agyarát a tél.

—–

Csomagolunk szorgalmasan:

Kis nyár, meg sok szeretet;

Ha ügyesen használjuk fel,

Túlélhetjük a telet.