Xerxes perzsa király a görög történetírók szerint az uralkodói dölyf egyik megtestesítője volt. Már a trónra lépésekor kinyilatkoztatta, hogy mindenképpen le akarja igázni a görög városokat, amelyek ellen az apja kudarcot vallott.

Fogadott egy spártai követet, aki a kisázsiai görög városok érdekében emelt szót.

Előtte kifaggatta a tanácsosait, mit tudnak Spártáról. Elmondták neki, hogy Spárta falusias kisváros, lakóit a világ legjobb katonáinak tartják.

-Hány katonájuk van?

- Körülbelül nyolcezer, felség.

A király gúnyosan elmosolyodott. A spártaiaknak annyi katonájuk sincs, amennyit nála bármelyik szatrapa ki tud állítani! Nevetséges! Mit képzel ez a söpredék?

Ezek után idéztette színe elé a spártai követet. Nem hagyta szóhoz jutni, nekiesett.

- Elfoglalom a városotokat, és rabszolgává teszlek benneteket! – ordította.

Szúrós szemmel méregette a követet. Ilyenkor már reszketni szoktak előtte. Ez miért nem?

- Süket vagy, fickó? Azt mondtam: elfoglalom a városotokat, és rabszolgává teszlek benneteket!

A spártai vállat vont.

- Nem jóslatot jöttem kérni hozzád, király!