Sebastiano Serlio a színháztechnika tudományának egyik alapítója volt, eredeti foglalkozása építész és hadmérnök.

Egy napon valamelyik tehetséges, de szegény sorsú tanítvány ajánlkozott.

- Színháztechnikát tanulnál? – kérdezte Serlio.

A tanítványjelölt erre megvakarta a fejét.

- Az a helyzet, uram, hogy én inkább pirotechnikát szeretnék öntől tanulni. Tűzijátékokat szeretnék rendezni a hatalmasok számára.

Serlio végigmérte a fickót.

- Előbb lássam, hol laksz! Utána felelek!

A fiatalember csodálkozott, de mit volt mit tenni, elvezette Serliót a szülei házához.

A szcenikus hosszú percekig nézegette a nádfedeles viskót, majd az ifjúhoz fordult:

- Nem tanítalak pirotechnikára, fiam. Ingyen tanulhatsz tőlem színháztechnikát, szcenikát és építészetet, de pirotechnikát nem.

A  fickó szeme elkerekedett.

- De miért nem, mester?

- Aki nádtetős házban él, ne foglalkozzon tűzijátékkal!