Ugrándozik a nyár-kópé,

A vén Nap kacsint;

A világban

Nagy Testvérek

Egymást marják

Szokásuk szerint.

A tükörből mindenkire visszanéz

Egy Én;

Mit ér az egyén?

Ezer bajra

Millió vigasz;

Sajnos tudjuk:

Egyik se igaz.

Jelen posványos tavából

Kéne Jövőt inni;

Könnyű lenne

Valamilyen hangos szónak

Hinni.

Magányosan,

A Lét peremén…

Mit ér az egyén?

Higgyük el,

Hogy Kánaán lesz

Pénz-vezérelt kikötőben

A globál-világ;

S légicsapások védik

A jólétet,

A demokráciát?

Higgyük el,

Hogy minden úgy van,

Ahogy repedt média dalol?

Ahol sunyi végzet látszik,

Ott csupán a

Liberális Jövő

Abrakol?

Az ár közepén,

A Hatalom szavazástól korhadt peremén

Mit ér az egyén?

Higgyük el,

A Hazafiság

Régi rossz kabát?

Fogadjuk be országunkba

A fél Afrikát?

Higgyük el,

Hogy magától megszűnik majd

A Gond?

Hozzunk létre

Multikulturális

Trianont?

A Lét felszínén;

Mit ér az egyén?

Minek kell megváltoznia síkon és hegyen,

Hogy minden ember hazája

Élhető legyen?

A tükörből mindenkire visszanéz

Egy Én;

Mit ér az egyén?

Politika-kotyvalékban

Kontinensek főnek;

Zsugorodik a világ,

Csak a gondok nőnek.

Akárhol vagyok,

Bármit akarok,

A Földért,

Mint minden ember

Felelős vagyok.

Állam,

Hatalom,

Meg egyéb

Tömérdek lehet;

De egyszemélyes marad

A lelkiismeret.

Milliárdos,

Hajléktalan;

Koplal,

Égre száll;

A világ csak

Egyénekből áll.

Lehet áruló:

Folyékony,

Granulált tömeg;

Isten nem helyezett ide

Csak egyéneket.

A Föld kerekén

Nem felelős más

Csak az EGYÉN.