Az esztendők jöttek-mentek,

Évtizedek múltak,

Boldogságos vágyaink

Sohasem csitultak.

Odakint sznob dőreségek

Haláltáncot ropnak,

Idebent megmaradunk

Örök kamaszoknak.

Élet

Igaz Léttel él;

Nem lennék,

Ha nem lennél.

A magány vad szakadék;

Nem lennél,

Ha nem lennék.

Örök kamaszok,

A vén Idő foga vacog,

A hétköznapban halál kavarog,

A zsákutcába futott lét sajog,

S nem boldog senki,

Csak

Az

Örök kamaszok.

Hosszú évek jönnek-mennek

Évtizedek múlnak;

És kettőnket egyre jobban

Egymásba gyalulnak.

A test már sajog,

Fáj ezer helyen,

S nem szűnik fájva,

Sóhajtozva sem

A Szerelem.

Ahogy kopik a test,

Vénül az élet,

Csak egyre szépül ott benn,

Ami éltet.

A világ csacsog,

Isten mosolyog,

Míg élünk, maradunk, amik vagyunk:

Örök kamaszok.