Mi a magyar most?

Halvány lehetőség,

Álcázott derű két könnycsepp között,

Rettegett jövő,

Zaklatott jelen,

Istent elhagyó istenfélelem.

——–

Nem hasznosuló hitelek világa,

Elspórolt bársony, jelzálog, daróc,

Szomorú bohóc.

———

Mi a magyar most?

Foszló hagyomány,

Elhülyülő, közömbös ifjúság,

Ócska fatányér,

Koszos poharak,

Trágárság mélyén haldokló szavak.

——–

Bezárt üzemek haldokló hona,

Nincs már tán se kenyere, se bora,

Szégyenkaloda.

——-

Mi a magyar most?

Kifosztott akol,

Egy rész zsákmánnyal mulat valahol,

A többi lakol.

——–

Vagy itt gyűjt haragot, sokat,

Vagy külföldön cinkosokat

Toboroz.

——-

Jobbról banda,

Balról banda,

Sanda

Randa

Propaganda;

Jobbról csapnak,

Balról csapnak,

Ordas szavak viaskodnak,

És a tettek?

Elmaradnak.

———

Mi a magyar most?

Süket párbeszéd,

Néhány bősz kofa

Perpatvara.

—–

Vén istálló,

Rég oda már a ló,

S még mindig akad rabolnivaló…

———

Élők halott jövőt várnak,

A holtak munkába állnak,

S munkahelyet nem találnak.

——-

Mi a magyar most?

Penészes kalács,

Kivágott gyümölcsfa, gazos fenyér,

S egyre kevesebb

Kenyér.

——–

Aki most itt pesszimista,

Dőre,

Sebaj, úgyis rosszabb lesz

Jövőre;

Kevesebb jut megint egy-egy főre,

Drágább lesz a kutya bőre,

Szőre.

——-

A haza nem régi várak,

Dohosodó jelképtárak

Mélyén fekvő ereklye,

S nem is kiárulni való,

Külföld-váró rossz nyaraló;

Hanem a hazánk.

——-

Mi nem fogunk már nyugdíjba vonulni,

Munka közben fogunk

Olcsón

Meghalni;

De gyermekeinken,

Jövőn,

Nincs tovább mit

Spórolni.

——–

Hallja meg a széllel bélelt elméjű

Politika:

Ez nem puszta kritika,

A szó kevés,

Akkor jöhet számvetés,

Ha már van megélhetés.

——–

Harminc éve számlafrászban,

Rossz kölcsön terhelte házban

Él már a magyar,

S aki jót akar,

Vegye észre,

Mi most

A magyar.