Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Alighanem a hasonló történetek lehetnek a ma oly divatos – eléggé túl is burjánzó fekete humor ősei.

Ha a vicc eredetét kutatjuk, egyik forrásának mindenképpen az anekdotát kell tekintenünk. A vándoranekdota ősi műfaj, talán egyidős az emberiséggel. Akad olyan sztori, aminek én is több tucat változatát hallottam és olvastam különböző helyeken.

Jelenleg leginkább a kultúrtörténészek foglalkoznak vele, magam nagyon szeretem olvasni a jó tollú kultúrhistorikusok munkáit. A néhai Ráth-Végh István mindig is a kedvenceim közé tartozott, de örömmel forgatom Kulcsár Zsuzsanna vagy Fábri Anna műveit is. Meg persze, az ősforrás: Jókai.

—————

Hogy az alábbi történetet melyiküknél olvastam először, meg nem mondom. Lehet, hogy mindannyian foglalkoztak vele, talán nem is egy változatával.

Viccként is hallottam már igen sokszor.

——-

Tehát:

Az 1820-as évek végén többéves külföldi útról tér vissza az úrfi. Az urasági kocsis Pozsonyban várja – odáig hajó hozta Bécsből.

Levél rég nem érkezett, út közben nem is kaphatta volna meg, nosza, kifaggatja a kocsist:

- Mi újság otthon, János?

- Hát nem sok – dörmögi amaz.

Az úrfi megnyugszik. Ha nem sok, az annyit tesz: mindenki megvan jó egészségben. Így helyes.

- Hát semmi sem történt odahaza, János?

- Hát csak annyi történt, nagyságos ifjú uram, hogy megdöglött a Bodri kutya.

A Bodri. A hatalmas, jóságos fehér kuvasz. Ennyire öreg volt már? A fiatalember bólint, és enni kezd a hazai früstökből, amit János tett elébe. Bodri, Bodri…

- Szegény eb – feleli az úrfi. – Kár érte. Mi baja volt?

A kocsis nagyot sóhajt.

- Nagyon sokat evett szegény abból a négy döglött lóból.

Az úrfi szájában megáll a falat.

- Micsoda? Két lovunk megdöglött?

- Meg a’!

Az úrfi megijed. Édesapja nagyon kedveli a lovakat, ők a mindene.

- Mi történt velük?

- Nagyon meghajtották szegényeket a vízhordásnál.

- Vízhordásnál? Miféle vízhordásnál?

- Amikor a kastély leégett.

- Micsoda? Leégett a kastély?

- Porrá égett. Felgyújtották a fáklyákkal.

Az úrfi összecsomagolja az ennivalót.

- Fáklyákkal? Miféle fáklyákkal?

- Hát amikor a nagyságos urat temették.

- Micsoda? Apámat eltemették?

- Egy hete történt.

- Hogy’ halt meg?

- Szegényt megütötte a guta, amikor a nagyságos asszony megszökött a zongoratanárral.

Címkék: anekdota az ám blognovella motívum

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu