“Csillapul a kinti gond:

Szar a világ, tök a tromf!

Szúnyog zümmög, misét mond,

Reménykedik a bolond,

S mert az élet ganédomb,

Gyorsan hervad el a lomb.

———

Európa? Rozsdás satu,

Szar a világ, tök az adu!

Az otthon egy kicsi odú,

A Haza magas homlokú,

Gyalulja pénzügyi gyalu;

Sír köré épül a falu.

——

Foszló élet; kontra multi,

Szar a világ, tök az ulti!

Vagy az alapkő lazult ki,

Vagy valami fontos múlt ki,

Áldó kéz hiába nyúl ki,

Minden globálisan hull ki…

———

Minden álmom göthös, beteg,

Szar a világ, passz, emberek!

Külföldre készül a gyerek,

Ahová én sose megyek,

Fekete víz, rohadt retek,

Mióta vagyok: fizetek.

——

Sok ezer rossz bankó-cetli,

Szar a világ: piros betli!

Nem aratni, mégis vetni,

Az asztalon csupasz vekni,

Ördög fog rabságra vetni,

Úgyis jön; nem kell sietni.

—–

A róka a bőrét vedli,

Eljön a terített betli;

A világ: szagos fuszekli;

Magunk maradtunk szeretni…

Szar világ: terített betli;

Ha drága: magam megyek ki!”