Lucskos, morcos nyárelő,

Hunyorog az égbolt,

Élni annyi: megőrizni

Mindent, ami szép volt.

----

Rongyos Isten köntöse,

Rojtos a kalapja;

Az igazi nyarat nem csak

Kánikula adja.

-----

Vigyorog a vén Idő,

Szeme összehúzva;

Illatos kert a jövendő,

Vagy meredek csúszda...

----

Lucskos, morcos nyárelő,

Didereg a végzet;

Nyáron mindig hoppon marad

A hideg enyészet.

-----

Régi pelyhes nyarakat

Álmodik a reggel;

Napot köszönt a délelőtt

Fagyos tisztelettel.

-----

Éledezik a Remény

Körtefalevélen;

Búsan hentereg a Jelen

Vizes televényen.

-----

Lucskos, morcos nyárelő,

Foszladozó égbolt;

Amíg élünk, nem halhat meg

Semmi, ami szép volt.