Líra-inflációs korban

A vén Pegazus megtorpan.

Gőzzel hajtott mű-paripák

Raja mű Parnasszusra hág.

Mű-sors keresi mű-okát;

Drog-ihlet halandzsát okád.

Líra-infációs korban

Rossz vers tombol hosszú sorban.

Szépet rabol, reményt zabál,

Fosztogat, akár a tatár.

Az igazi líra tiszta,

Soha semmit nem vesz vissza.

Líra-inflációs korban

Meghal a Szép egy szatyorban.

Jobb és bal – két ellen-akol,

A Költészet – nincsen sehol.

Líra-inflációs korban

Éden hűlt helyén pokol van.

Csatornában csúszik a dal,

Fennen szárnyal – a hivatal.

A szó a nyelv lelkét eszi,

S a bölcset a szakáll teszi.

Líra-inflációs korban

Tartalom fekszik a porban.

Lét helyett gügye nyelv-torna,

S alkalomhoz herélt forma.

Erkölcs combja szétterpesztve,

Eszme helyett csak – rögeszme.

Líra-inflációs korban

Lét falára halál koppan.

Jövendő ködfátyla rebben;

Nem sírhatunk ennél szebben.

Látunk mi még túlsó partot;

Isten teremt,

Ember – alkot.

Líra-inflációs korban

Kánon vihog híg humorban.

Intézményi líra-álca;

Pózoljon, aki pojáca.

Csak zörögjön, ami profán,

Ripacskodjon uborkafán.

Minden port elver az eső;

Csak külsőség a túlerő.