Egy régi, áldott

Friss tavasz hozott,

És Te lettél a lelkünk tavasza;

Mózeskosárban érkeztél

Haza.

—-

Izgága voltál hosszú évekig,

Huncut kis apró, mozgékony csoda…

Aztán hamar elnyelt

Az iskola.

——–

Te csacsogó, szép örömlobbanás;

Tele volt Veled

A régi lakás…

——-

Szerelemföldről jöttél,

Mint követ;

Nem kaptunk Tőled mást,

Csak örömet.

——–

De mára mi történt Veled?

Talány…

Hová tűnt el a tündér pici lány?

———

Ma már helyette ifjú hölgy vonul,

Kópé tavasz kuncog az új csodán,

Én meg csak ülök, és

Tátva

A szám…

——–

Hogy’ nőhettél fel ilyen hirtelen?

Rád szerelem, felnőttkor,

Munka vár,

Hogy lehet?

Nemrég még: Mózeskosár…

——–

Az Idő kérlelhetetlen,

Szalad;

Kislány voltál,

Most felnőtté avat,

Majd az is múlt lesz, hogy ma láthatunk,

Anyáddal egymásba

Kapaszkodunk.