Van, aki nagy vagyonnal

Maradt nyűgös gyerek,

Sorsüldözött pofával,

Örökké szenveleg.

—

(Jobbnál jobbra törekedve

Mézet fitymál balga medve.)

—–

Van, aki unalomtól

Száz holtágra szakad,

S dühében másról képzel

Magában rosszakat.

—-

(Aki folyton rosszat kutat;

Szebbet a tükör se mutat.)

——-

Van, aki hősi pózban

Lefényképezkedik,

Mert hátha nő az ára,

Ha megvesztegetik.

—-

(Mindenről a piac tehet,

Aki fél, külföldre mehet.)

—–

A szó-téglából épült

Város határtalan,

Vajon mitől lesz egyre

Több a hajléktalan?

—-

(Kint rossz adók, rossz kölcsönök,

Varjú károg, szarka csörög.)

—–

Gazdag túlélő kesereg;

Perelne holt szegényeket.

—-

Álhumánum egén szálldos

Gengszterváltó milliárdos.

—-

Száradnak tavalyi rügyek,

Zsémbeskednek agg ürügyek.

—–

Fent mindent csupaszra gyalul,

Úgyis megfizetnek – alul.

—–

Miért nem lelkes senki,

Mért nincs gaudium?

Pedig akad megmentőnk;

Egész panoptikum.

——–

A becsület nagyon drága,

Leépíti sok nagysága.

—–

Piacfüggő eszmék hatnak;

Nincs szaga a szavazatnak.

—–

Készül a hazánk a sírba,

Nekrológja meg van írva.

—-

És mégis

Mégis;

Bár röhög ránk az ég is -

Ha az őszi hajnal

Fél is;

Alulról és méltósággal;

Békés komoly igazsággal

Lehet jövőnk

Mégis.