Mint kopott ház

A lopott

Oszlopot,

Dédelgeti

A holdsugár

Az ezüst

Jégcsapot;

A kristály fényű hideg téli este

A régi álmot hiába kereste,

S ezüstfantommá csalja önmagát.

—-

A szürke ég,

S a szürke jég

Mind néma

Kópia;

Mint permanens

És dekadens

Halvány

Entrópia.

A néma ég sötéten zord uszálya,

Mint rossz rémfilmek nyegle félhomálya

Kellően hibbant rendezőre vár.

——-

Az élet zsong

És zagyva,

A halál rendben van

Kristályba fagyva,

Diszkréten elegáns

És fekete,

És sohasem volt

Súlyfeleslege.

——

A tornác szép új díszítősort:

Jégcsapot

Kapott,

Most ki is húzta jól magát,

Akármilyen csapott.

——

A ház csak fújja

Füst-elégiáját,

Nem értvén  a kristály

Esztétikáját.

A kristály alkony elegancia,

De az Életnek mindig van

Szaga.

—-

A kristály alkony rideg látomás;

Az Élet és a Szép:

Valami más.