Itthon a két lány; esti zsibongás tölti az udvart;

Langyos a friss, kora nyár; még zsongnak az alkonyi lombok.

Tréfa, vidám kacagás, ami újra belakja a házat.

———

Huncut az est szeme, ünnepi köntöst ölt fel az élet;

Tétova szél fuvolázik a könnyed esti melegben;

Tapsol a bíbor felleg alól kikacsintva a Hold is.

——

Nincs, ami több örömet és jót hoz, mint a családunk;

Tágas a lombja az el nem enyésző, szent Szerelemnek;

Édes a perc, amikor tudjuk, hogy érdemes élni.

A bejegyzés kelte: 2011. június 15., szerda - 8:21