Izzad az ég kék homloka is tán, ömlik a hőség;

Perzsel a vad, buja Nap, éget a kánikula.

—–

Rossz, sunyi szélcsend lusta hevében szenved az udvar;

Forró porszemeken villog a Nap sugara.

——-

Káosz a közlekedés, ideges vezetők kiabálnak;

Izzó aszfalton béget a bádog nyáj.

——

Munkahelyek, hajtás, vizsgák, nem  látszik a nyár se;

Úgysem jut ma egyéb, mint a pogány hőség.

——

Vaskalapok csikorognak az öntelt, kvázi világban;

Aktakukac-földön nincs soha kánikula.

——

Megsértődik a felszín, bölcsen hallgat a mélység;

Bundás indulatok forrnak a fák tetején.

——

Fülledtség bénít, meg a gyötrő tétova bánat;

Álmos hangulatok zúznak ötleteket.

——

Forró éjszaka sem jön fáradt szemre az álom;

Hánykódunk bágyadt aggodalom tetején.

——

Semmi sötétlő torka felé ránt minket a hajsza;

Életerőt szívnak örvénylő profitok.

——-

Múlik a szép kora nyár, már strandon kellene lenni;

Ám ehelyett csupa frász, meg csupa formalitás.

——

Béke, család, kora nyár – és szépen zajlik az Élet;

Élünk, s elfeledünk minden frásztüneményt.

——-

Isten ajándékához a frászt teszi mindig az ember;

Szent kora nyárból így frászkatalógus lesz.

——

Tombol a nyári meleg, mind vágyunk szent nyugalomra;

Hagyjuk a hajszát és jöjjön a békesség.