Köd kuporog az árokban,

Csend üli a tájat,

Ablak alatt didereg a

Decemberi bánat.

——–

Fűszálakon csillog a dér,

Ragyog a Hold fénye;

Sejtelmes, akár szellemek

Téli álomképe.

——

Borzongató éjszakában

Fagy parazsa éget,

Sötétből röhögi ránk a

Tél a feszültséget.

—–

Köd kuporog az árokban,

Reszket a híd szája,

Tél király a horizonton

Hadait mustrálja.

—–

Jégparipák nyerítenek

A fagy-légióra,

Számíthatunk tél hordára,

Zimankóra, hóra.

——

Rágalmak kósza fellege

Kúszik fel az égre,

Hitvány nyelvek vágynak vele

Dagonyázni végre.

——-

Köd kuporog az árokban,

Hiénák vihognak,

Télre, hóra, bajra, fagyra

Varjak tolakodnak.

—–

Jégvirág az ablakokban,

Csend üli a tájat,

Véd minket a kicsi kályha,

Mint ágyú a várat.

—-

A szerelem nem öregszik,

Csak aki megéli,

Túléljük, ha utána még

Érdemes lesz élni.

Related posts: