Nehéz, lompos bánat-cseppek

Csobbanva zörögnek,

Homályba zárt régi múltak

Jövőt könyörögnek.

——-

Hull az eső,

Egyre hull,

Zakatol a felhő,

Mihelyt a jelenbe lép,

A jövő is felnő.

—-

Püffedt, ólmos, nehéz ködök

Csendesen zörögnek,

Múltban született remények

Fázva ücsörögnek.

——

Hull  az  eső,

Egyre hull,

Megpuhul a kéreg;

Propaganda-hangzavarban

Némul el a lényeg.

—–

Öltögeti a jelen is

A rossz ködgubákat,

Hajdani remények nyomát

Mossa el a bánat.

——

Hull az eső,

Egyre hull,

Feláznak a kertek;

Azt mondják, hogy korán halnak,

Akik hinni mernek.

——

Köd-időben köd-nehezek

A vékony köd-percek;

Köd-elméjű pénzgombolyag

Szabadsággal henceg.

—–

Hull az eső,

Egyre hull,

Zörögnek az ágak;

Nem mind sértődött, aki

Nem hisz a rossz dumának.

—–

Hull az eső,

Egyre hull,

Hideg közöny éget;

Amíg el  nem sodor az ár,

Szolgálat az Élet.