Köd előttünk az úton,

Sűrűn gomolyog;

Alatta a vén országút

Fáradtan kocog.

——

Eltűnik a messzeség

A ködfelhő alatt,

A Hold riadtan fürkészi

A baljós falat.

—–

Riadt félelem lapít

Köd-lepte végzeten;

És úgy borul most ránk az ég,

Mint roppant holttetem.

——

Köd előttünk a jövő,

Fehér bottal kopog,

És máris falnák a reményt

Az éhes tegnapok.

——-

Köd-börtönben némul el

Mögöttünk mind a múlt;

Létünk ezernyi ős-oka

Tán rég a ködbe hullt.

——

Törvényhozó lett a köd,

Trónol a Föld felett;

S a dogmák csontos ködfalán

Átlátni sem lehet.

——-

Csalóka fény csillámlik,

Lidérc-utópia;

Ne higgyük, hogy a reménynek

Meg kéne halnia.

—–

Pénz-hatalom gomolyog,

Mint roppant köd-toka,

S ha egyszer el fog oszlani -

Létünknek volt oka.