Panaszkodik, aki fél,

Butul, aki szesszel él;

Kisvilágát megszentelni

Csak az képes,

Aki igaz szívvel

Él.

Ricsajozik a profán,

Mászik az uborkafán;

Azt hiszi:

A több fogyasztás

Jobb életet ad

Talán.

Kapzsi háttérhatalom

Gubbaszt a lét-romokon;

“Szabad” piac-édenkertet

Ural

A dollár-pofon.

Minden anyag,

Semmi lélek…

Profánföldön – nincs is Élet.

Panasz-puszta, Harag-patak;

Tévé rágta porsivatag.

Hétköznapi lövészárok;

Fényben úszó hazugságok.

Panaszkodjon, aki fél,

Nyögjön, aki szesszel él;

Drótos fülbe rossz zene,

Ami fehér – fekete.

Profánföld – homok hona;

Rossz otthon és rossz haza.

Csak nyavalyog, aki fél,

Butul, aki szesszel él.

Nincs már ünnep,

Csak ivás,

Glóriát kap

Minden hazaárulás.

Ami szép volt, mind elégett;

Profán létben nincsen Élet.

Panaszkodik, aki fél,

Butul, aki szesszel él;

Kisvilágát megszentelni

Csak az képes,

Aki igaz szívvel

Él.

Szenteljük meg igaz szívvel,

Hűséggel és tisztességgel,

Hadd maradjon a miénk -

Legyen végre a miénk.

Kisvilágunk

Profán helyett

Szent legyen.

Panaszkodik, aki fél,

Butul, aki szesszel él.

Isten,

Haza,

Becsület;

A sok drótos fül

Süket.

Csinnadratta-közéletre

Rókalelkű pénz ügyel;

Szegény buta liberális

Sose tudja,

Mit ad el.

Panaszkodik, aki fél,

Butul, aki szesszel él.

Profánföldről emigrálva

Magyarországra megyek;

Aki szépen akar élni profánság helyett,

Követ.

Szerelemben,

Házasságban,

Hétköznapi helytállásban

Telnek a napok;

Profán dalra,

Hamis dalra,

Propaganda-hangzavarra

Sose hallgatok.

Bárkinek a kisvilága

Profán helyett

Szent lehet;

Nem kell hozzá egyéb:

Hűség,

Tisztesség, meg

Szeretet.

Pénz,

Technika,

Handabanda

Fentről csodát nem tehet;

Szent a világ csupán

Alulról

Lehet.

Panaszkodik, aki fél,

Butul, aki szesszel él;

Kisvilágát megszentelni

Csak az képes,

Aki igaz szívvel

Él.