Amerre nézek, ott vagy mindenütt,

Jelenlétedtől élhető az Élet.

Kezed áldott nyoma

Otthont teremt;

Te vagy nekem az Élet,

És a Rend.

——-

A házunk mosolyodba öltözik,

Én vagyok benne a herceg,

Élvezem,

Hogy létezem,

S a gondosan megsimogatott percek,

Az előkészített közeljövő

Engem szolgálnak

Érintésed által.

—–

Te drága Feleség!

Te öntudatos, büszke, kicsi nő;

Kezd nyomán

Megszelidül

A vén Idő.