Kánikula uraság

Ráül a világra,

Mint a tájra a távolság

Szürke fityulája.

—–

Izzad a hétköznapi,

Meghitt, dolgos béke,

Kedd arcára rácsorog

A hétfő verítéke.

——-

Kánikula uraság

Ráül a fejekre;

Türelmes kis emberekből

Lesz mogorva medve.

——-

Ajtófélfa acsarog,

Kert nyeli a mérget;

Csoda, hogy a vén házikó

Még nem kapott sérvet.

——–

Kánikula uraság

A lelkekre térdel,

Fülledt, forró lábaival

A reményre lépdel.

——–

Elfogy a Múlt aranya,

Lét türelme véges,

Hogyha csók rejti a Jövőt,

Nem lesz keserédes.

—–

Kánikula uraság

Megöli a szépet,

Világára tűzözön hoz

Rettenetes véget.

——

Hőségével a világot

Meg-dekonstruálja,

Táncolni fog az elefánt

Fehér lesz a kánya.

——-

Kánikula uraság

Hitet visz adóba,

Amíg van Benes-dekrétum,

Nincsen Európa.

——-

Addig minden enyhülés

Szép jövendő megdől,

Amíg háborús bűnös

Nem lehet győztesekből.

——-

Kánikula uraság

Eltesped röhögve;

Az öreg Föld nem sokkal több,

Mint egy csorba bögre.

——

Őrjítő hőségben puhul

A hatalom hája;

Őrjítő demokratúra

A pénz új ruhája.

——

Kánikula uraság

Gyötrő heve árad;

A hömpölygő hőségtömeg

El tán sose fárad.

——

Nem segíthet ellene

Se fegyver, se vegyszer;

Biztos benne, hogy a világ

Elpárolog egyszer.

——-

Posztmodern kánikula;

Pokol “égi mássa”;

Le-dekonstruál, a vermet

Maga alatt ássa.

——-

Kánikula uraság

Csak egy kicsit bandzsa;

Élete a fojtogató

Hőség, s a halandzsa.

—-

Kánikula uraság;

Lehet tőle félni,

De habókos posztmodernjét

Még túl lehet élni.