Kopog a fagy, mord arccal néz

Január apó,

Napról napra kérgesre fagy,

Megvénül a hó.

——

Recseg a jég, ropog a hó,

Szomorú a tél,

Távolban, a nagy ködön túl

Felhő üldögél.

——-

Kurta útján ballag a Nap

Fásultan, gyalog,

Januári tétova szél

Búsan andalog.

——

Dirmeg-dörmög magányosan

Január apó,

Piszkossárgára öregszik,

S holtra fagy a hó.

—–

Lomhán nyúlik a hómező,

Mint egy nagy cipó,

Hideglelésben didereg

Január apó.

——-

Csonttá fagy a magyar télben

A magyar világ,

Magyar úton befagynak

A magyar pocsolyák.

——-

Síkos úton jégbe zárva

Csikorog a kő,

Tán ma töri ki bokáját

Végleg a Jövő.

——

A zord arcú, hideg léptű

Január apó,

Örök éltű, mint nagyon sok

Rossz uralkodó.

—-

Győztesen a horizontig

Nyújtózik a tél,

Úgy tűnik, hogy a vén Nap

A nyugdíjából él,

——-

Fagykamatot kölcsönözget

Január apó,

Behajt minden jövő nyarat,

S megmarad a hó.

—–

Ropog a fagy, és az öntelt

Január apó

Nem sejti, hogy úgyis mindig

Elolvad a hó.