Isten bennünket nagyon túlbecsül,

Hogy ide, ahol a jövő feszül,

A múlt éppen ezer szilánkra hull,

A csúf jelen vonít gazdátlanul;

És divatot diktál a kárhozat,

Éppen minket tett, és nem másokat.

——–

Isten bennünket nagyon sokra tart,

Ha itt, ahol már nem látszik a part,

Pénz adóztatja a szeretetet,

A szabad csak azt jelenti: lehet;

A bizalmát éppen belénk veti,

S a vízözönt ezért késlelteti.

—-

Elvont, harsány eszme-banda;

Kívül fényes, belül sanda,

A nép

Ripacsokért

Lelkesül;

Isten minket

Nagyon túlbecsül.

—–

Friss elbutulás: atlanti,

Bálvánnyá lett a briganti;

Vagyon gyűlik

Szellemi fagyon;

Isten minket túlbecsül

Nagyon.

——

Eltakarják, mint penész a savót,

Álságos eszmék a hazug valót,

A pénz az értelem trónjára ül.

Isten bennünket

Nagyon

Túlbecsül.

—–

A szakadék mögött jövő hona,

Isten mondta, hogy jussunk el oda,

De hagyjuk ideát

A gőg dühét,

A pénz hullaszagát,

S az elrendelés gonosz mákonyát.

—-

Isten bennünket becsül

És szeret;

Mert híd vagyunk

A Szakadék felett.