Az ókori Szürakuszai (Szirakúza) hírhedt szadista diktátora, Dionüsziosz egyszer azt hallotta valamelyik udvari emberétől, hogy a város legnagyobb templomában egy öregasszony mindennap az ő életéért imádkozik.

A zsarnok őszintén meghatódott. Egy alattvaló, aki szereti őt!

Látnia kell azt a derék nénit!

Másnap két szolgájával a mondott időben elosont a templomba. Az idős hölgy magában imádkozott a zsarnok életéért.

Dionüsziosz nézte egy ideig. Lassan felülkerekedett benne rossz természete. Vajon nem képmutatásból van itt ez a vénasszony? Talán valami kedvezményt akar? Jutalmat? Esetleg azt, hogy kegyelmezzen meg a fiának? Vajon melyik halálra ítélt lázadó anyja lehet?

Imádkozni imádkozhat, de ezért ne számítson semmire. Ezt jó tisztázni. Az alattvalónak kötelessége szeretni az urát!

- Hé, te vénasszony! Mit vársz tőlem, hogy imádkozol?

- Csak azt, hogy sokáig élj, uram! – felelte együgyű ábrázattal az öregasszony.

Dionüsziosz megrökönyödött. A nő egyszerű családba tartozhat, aligha anyja bármelyik elítéltnek.

Valóban szereti őt?

A zsarnok szélesen mosolygott.

-  Szeretnéd, ha sokáig élnék?

- Szeretném, uram!

Dionüsziosz erre csaknem megsimította az öregasszonyt, de győzött a megszokás. Visszahúzta a kezét.

- Miért?

- Öreg vagyok, uram, ismertem apádat. Sokfelé járok, látom a csapszékekben tivornyázni a fiadat.

- Ezért akarod, hogy soká éljek?

- Igen, uram.

Dionüsziosz elbizonytalanodott.

- Nem értem. Magyarázd meg!

- Rosszabb vagy apádnál, de a fiad nálad is hitványabb!