Idén az Ősz korán vénül,

A hajnal fagyosra kékül,

Reszketnek a fellegek,

Portyára les a hideg.

——–

Ősz fáján sok munka terem,

Káosz van, meg késedelem,

Sok adminisztráció,

Szinte semmi ráció.

—–

Zord, lassú, tohonya napok,

Őszi sejtelem gomolyog,

Gyürkőzünk a hegyre fel,

S a szobor nem énekel.

——

Idén az Ősz korán vénül,

A Nyár mindig hamar évül,

Nem marad utána más,

Jéghideg realitás.

—–

Dermedt őszi tapasztalat

Fürkészi a hideg falat;

Őszi emlék lángja ég,

Nagyon messze még az ég.

——

Meghitt, szép őszi illatok

Színezik az alkonyatot;

Csikorog a falevél,

Őszi gyermekkor regél.

—–

Idén az Ősz korán vénül,

A Természet télre szépül;

Élni – sokszor tetszhalál,

Az Idő egy vén fatál.

——

Korunk: matéria fia,

Az Ősz csupa nosztalgia;

Esti kesernyés hideg,

Öregedő Ősz pereg.

——

Szemek köré ráncok gyűlnek,

Élet-árkok elmélyülnek;

Minden régmúlt rég kihullt,

Teli puttony lett a Múlt.

—–

Idén az Ősz korán vénül,

Gyors náthát hoz nyár-emlékül,

S a rejtelmes vén harag

Tél-legendákat farag.

——-

Idén az Ősz korán vénül,

Télbe öregedik végül;

Vár rá havas szemfedő,

Öregedik az Idő.