A Húsvét, mint türelmes, jó király,

Hazavezette mindkét Lányomat;

Mosolygunk megrakott asztal felett,

Tűnődünk izgága jövő helyett,

És kint, aki minden rosszat feled:

Kacag bakfis vonásokkal:

A Kikelet.

——

Ember fia nem levegőből él,

Míg lélegzik, csak megváltást remél,

Közben nem henyél,

S a szent tavasz, ha visszatér,

Az ember

Jót remél.

——–

Mint haldokló madár a száraz ágra,

Eljöttünk ide, egy olyan világra,

Ahol a Megváltót

Aljas módon,

Kegyetlenül

Kínozták

Halálra.

——-

A baj ma is nagyon sok;

A kis embert nyúzzák hatalmasok,

Terjed a testi és lelki mocsok,

S a Föld

Mégis

Forog.

——-

Felettünk ezer csillag mocorog,

Alattunk, s bennünk az Idő mozog,

A Lét imbolyog,

S a törvényeink

Megváltatlanok.

——–

Millió éve ugyanaz a baj,

Ugyanaz a raj

Sötétlik még a Lélek ablakán,

A bölcsészet értelmében talán

Mi emberek

Még fent élünk,

A fán.

——–

Jézus feltámadt; hálát rebegünk,

Már nem félünk,

Mert Isten van velünk;

Körülöttünk a megváltott világ,

De csúcsán változatlanul:

A kapzsiság.

——–

A Létnek mi az ára,

Szül-e gyermeket az elvénhedt Sára,

Mikor talál az ember majd

Magára?

Mikor lesz ember

Végre-valahára?

——–

A Természet köhög,

A Világ könyörög,

Hosszan tárgyalják színes öltönyök,

Hogy a kisember

Bár talán hörög,

Némi kamatot azért még

Kinyög.

———

A kapzsiság a világot uralja,

A Jövő zöld lombjait egyre

Falja,

Ha bármi fáj, ne kiálts,

Úgyse hallja,

Nyomorúságos éhbéred

Sokallja.

———

Tán sok nyelven tud,

Ám egyet sem ért,

Sokasodik a magányos

Miért,

A csöndes remény jogot sért,

S a gazemberen

Néha jog

A vért.

———

Adj végre oly világot,

Istenem,

Ahol az érték: Béke, Szerelem,

Ahol csók és a munka öröme

A Lét zöme;

Ahol a Lét szent céljait

Eléri,

És megváltani Neked is

Megéri.