A végül szerencsétlenül végződött vízaknai csatában Bem serege órákon keresztül állta a jóval nagyobb osztrák hadsereg tüzét. A sótárlókban, gödrökben kisebb üregekben megbújt honvédeknek eleinte nem sokat árthatott az osztrák ármádia, a honvédtüzérség viszont annál nagyobb kárt tett a sorgyalogezredek és a dragonyosok soraiban.
Nem is lehetett volna ebből vereség, ha Bem tábornok óvatos marad, ha nem dönt úgy, hogy maroknyi seregét rohamra vezeti a túlerővel szemben…
Az ütközet elején történt, hogy az egyik honvédüteg kolozsvári születésű legénysége arra lett figyelmes, hogy maga az osztrák főparancsnok, Puchner báró kaptat fel lóháton egy dombtetőn, és onnan távcsövezi a honvédek állásait.
A tűzmester nagyot rikkantott, mire a tüzérek buzgón célba vették a generálist.
Nagy buzgalmukban nem vették észre, hogy maga Bem tábornok rúgtatott melléjük szelíd hátaslován. Az is lehet, hogy nem ismerték fel a székely harisnyát és vastag birkabőr bekecset, széles karimájú kalapot viselő lovasban a parancsnokot.
Fürgén céloztak, Puchner felé fordították az ágyúcsövet. A célzás akkurátusan pontos volt, a kanóc már közeledett a gyújtólyukhoz. Ha az ágyú ebben a pillanatban elsül, cafatokra szaggatja az erdélyi császári seregek pökhendi főparancsnokát.
De nem ez történt.
Az öreg Bem tábornok lába éppen egy pillanattal korábban mozdult, nagyot rúgott az ágyúcsőbe, a löveg elsült, a lövedék méterekkel Puchner generális mellett csapódott a domboldalba. A tábornok lova megbokrosodott, Puchner nagy nehezen megfékezte, aztán gyorsan behúzta a nyakát, és eltűnt a magyar tüzérek látóköréből.
A tüzérek káromkodtak, az egyik már-már a töltőfát emelte a lovasra, hogy kiüsse a nyeregből, amikor ráismertek Bem tábornokot. Akkor zavartan néztek.
A tisztek sem értették Bem döntését. Csak napokkal a csata után tudta megkérdezni egy őrnagy, miért nem hagyta a tábornok, hogy a tüzérei agyonlőjék az ellenség főparancsnokát.
- Talán lovagiasságból?
Bem erre a fejét rázta.
- Nem, uraim. Forradalmár vagyok, nem kenyerem az üres lovagiasság.
- Hát akkor miért?
A tábornok felnevetett:
- Ha lelövik, másik parancsnokot küldenek. Tartok tőle, hogy még az osztrák tábornoki karban sincs még egy ilyen idióta. Honnan kerítünk az osztrák sereg élére még egy ilyet?