Valami besúgó közölte a genovai titkosrendőrséggel, hogy a híres forradalmár, Giuseppe Mazzini a városban tartózkodik, és éppen Pareto márki vendégszeretetét élvezi.

A rendőrfőnök úr előléptetésre, jutalomra vágyott, és kapva kapott a remek alkalmon. Mazzinire távollétében halálos ítéletet mondtak ki, és a rendőrfőnök úr úgy vélte, ha éppen ő adja hóhérkézre a felforgatót, azt nem felejtik el neki az urak.

Másnap hajnalban Pareto márki városi palotáját elözönlötte a genovai titkosrendőrség.

Elegáns, őszes hajú, díszes libériát viselő komornyik fogadta a hekusokat a palota előcsarnokában.

- Mit keresnek az urak?

- Nem kötjük a maga orrára! – felelte felsővvségének biztos tudatában a rendőrfőnök úr. – Gyerünk, fogja a kulcsait, és vezessen bennünket körbe! Minden helyiséget látni akarok!

Mit volt mit tenni, a komornyik körbekísérte az urakat.

A rendőrök mindent átkutattak a pincétől a padlásig. A selédek, szobalányok, szolgák, szakácsok, konyhalányok szobáit is felforgatták.

Semmi eredmény.

A rendőrfőnök úr elgondolkodott. Talán nem volt elég alapos? Gyerünk még egyszer, sokkal szisztematikusabban!

- Hátha állandóan változtatja a helyét a gazember!

Fegyveres őröket állított minden átjáróba, folyosóra, az összes kijárathoz, cselédbejáróhoz.

- Kezdjük most a parkkal!

Átfésülték a parkot az utolsó negyzetcentiméterig, helyenként fel is ásták. Mazzini sehol.

- Most újra a házat!

Ismét végigkutatták Pareto márki palotáját, helyenként igen brutálisan. Kiborítgatták a szekrények tartalmát, kiráncigálták az ágyneműt, felfordították a bútorokat.

A komornyik mindenütt a rendőrfőnök úrral. Állandóan a fejét csóválta.

- Kárt okoznak a márki úrnak!

A rendőrfőnök úr többször is ráförmedt:

- Ne sápítozzon! A márki úrnak a bőre alatt is pénz van! Még maga is többet keres nálam!

- Azért ügyelhetnének a jó modorra, rendőrfőnök úr!

- Maga lehetetlen alak! Igazi komornyik! Luxuslakáj!

Hanem Mazzini nem került elő most se.

A rendőrfőnök úr elszontyolodott.

- Hozasson nekem egy kávét! – röffent a komornyikra.

A gőzölgő ital mellett gondolkodott. Emberei némán figyelték.

- Gyerünk harmadszor is!

Ismét átkutatták a palotát. Helyenként romhalmaz maradt a nyomukban.

- A márki úr panaszt fog tenni! – mondta a komornyik.

A rendőrfőnök úr éppen ettől félt. Ha a nyomorult Mazzinit megtalálták volna, más volna a helyzet. Így azonban alaptalanul zaklatott egy genovai arisztokratát.

A rendőrfőnök úr elszontyolodott. Már alkonyodott. Holnap magyarázkodhat.

- Rendben van! Tévedés volt. Távozunk!

A rendőrfőnök úr eltakarodott a bandájával együtt.

A komornyik kísérte ki őket. Gondosan bereteszelte a kaput, visszament az előcsarnokba. Ott várt rá a márki.

- Azt hiszem, ideje rágyújtanunk egy jó szivarra! – kínálta a “komornyikot”. – Megúsztuk.

- Meg!

Mazzini volt a komornyik.