Joszip Broz Tito 1948 előtt még Sztálin elvtárs legjobb közép-európai tanítványa volt. Akkor hirtelen az imperialisták láncos kutyája lett. Szinte tragikus hirtelenséggel. Nagyjából úgy, ahogy George Orwell ekkortájt íródó 1984 című regényében, amelynek világában Kelet-Ázsia szövetségesből egycsapásra ellenséggé lehet, és fordítva.

A szocialista újbeszél számára az ilyen fordulatok nem jelentettek megoldhatatlan problémát.

Később kiderült, hogy Tito mégsem annyira láncos kutya.

Hamarosan megállapították, hogy még inkább az.

Meghalt Sztálin. Jött a helyébe Nyikita Szergejevics Hruscsov. A Szovjetunió megkövette Sztálint. Éppen 1956-ban látogatta meg a jugoszláv kegyelmes urat, a magyar forradalom kapcsán sok szó esett erről a találkozóról.

Hruscsov igyekezett a nagy(obb) hatalom fölényével tárgyalni. A bizalom helyreállítása érdekében elmesélte Titónak, amit az úgyis tudott, hogy 1951-ben a szovjetek szövetségeseikkel együtt Jugoszlávia lerohanását tervezték.

(Ebben a Magyar Néphadsereg is fontos szerepet kapott volna, a létszámát sohasem látott módon felduzzasztották, és tömegesen látták el szovjet lövegekkel és T-34-es harckocsikkal.)

Miután részletesen elmesélte, hogyan készültek a seregek, és a végén miért nem került sor a támadásra, Hruscsov nem átallotta megjegyezni:

- Természetesen elsöpörtük volna önöket.

Tito kivette a szájából a pipát, és lakonikusan ezt felelte:

- Hitler is azt hitte!