A legfőbb Garabonciás

A vén História,

Tőle a nagy színésznek is

Van mit tanulnia.

——

A fennkölt hazugságokat

A színpadra viszi,

S az édeskés hőskölteményt

Bohózattá teszi.

—-

A hősi emberistenek

Ölnek, hódítanak,

S megvénülnek a színpadon

Paprikajancsinak.

—–

A pénz uralma önmagát

Öröknek képzeli,

De vén rendezőnk humorát

Át ő sem vészeli.

—–

Fickándozik a pénzvigéc

Ma még, mint nagy vadóc;

Egy szép napon majd kiderül,

Hogy nyálas, rossz bohóc.

—–

História, a színpadok

Vénséges mestere

Jól tudja, hogy a ripacsot

Miként leplezze le.

—–

Rövid az élet – jól tudom,

Ezt meg nem érem én;

Pedig nagyon is érdekel,

Hogy mi lesz a poén.

——

A színpadmester már figyel,

Arcán mosoly suhan;

S a színpadon a pénz-bohóc

Ágál szánalmasan.