A hírnév, a rang örök – hiszik birtokosai. A magas társadalmi állás örök védelmet, kiváltságot ad – képzelik sokan.

——-

Gaston Doumergue 1924-31 között a Francia Köztársaság elnöke volt. Egy alkalommal vadászaton vett részt valahol vidéken. Váratlan zápor zúdult az erdőre, és az elnök úr elveszítette a kísérőit.

Doumergue órákon keresztül kóborolt a teljesen ismeretlen erdőségben élelem nélkül, fegyver nélkül. Teljesen elvesztette a tájékozódó képességét.

Már késő este volt, az elnök kétségbeesetten bolyongott. A rátörő sötétségben elővette a halálfélelem. Egyiptomi sötétség vette körül, és idegeit egyre inkább megviselték az erdő baljós neszei.

A sötétben nem látta a zsebórája számlapját, fogalma sem volt, mennyi lehet az idő.

Valójában éjfél is elmúlt már, mire fényt vett észre. Fény a z erdő mélyén!

Doumergue futásnak eredt.

Csaknem beleütközött a hatalmas, masszív kőkerítésbe. Jókora udvart zárt körbe, belül hatalmas épület. Onnan jön a fény.

Doumergue kitapogatta a kaput, aztán vadul dörömbölni kezdett rajta. Percekig verte két ököllel.

Senki se hallja? Franciaország elnöke üvölteni kezdett:

- Engedjenek be! Nyissák ki! Doumergue vagyok, a köztársaság elnöke!

Egyre vadabbul dörömbölt.

- Nyissák ki! A köztársasági elnök vagyok! Nyissák ki!

OLyan halkan és váratlanul nyílt ki a kapu, hogy Doumergue meglepődött. Tagbaszakadt férfi lépett elő, fáklyával a kezében.

- Fáradjon be, kegyelmes uram! – bókolt.

Doumergue megkönnyebbült. Itt ismerik! Minden rendben van! Gyanútlanul beljebb lépett.

- Hol vagyok? – kérdezte.

- Jó helyen, kegyelmes uram!

Doumergue nem fogott gyanút.

- Az államtanács tagjai már várják kegyelmességedet! A miniszterek is együtt vannak, csak arra várnak, hogy méltóztassék elkezdeni az ülést.

Doumergue megrökönyödött.

- Micsoda?

Ekkor azonban már rajta volt a kényszerzubbony.

Gaston Doumergue, a francia köztársasági elnök bizony – egy elmegyógyintézetbe tévedt. Nagy fáradságába került, míg tisztázta magát.