Itthon vagyok most már,

S végre megjött

Anikó;

Szép mosolyú szerda estén

Itthon

Élni jó.

——-

Duruzsoló kis kályhánkban

Fahasáb ropog,

Két Lányunk szeretete

A távolból

Kopog.

—–

Hosszú téli szerda estén

Most

Magunk vagyunk,

Szerelmünk,

Emlékeink

És a kis

Otthonunk.

—

A hajnali vekkerterror

Most nem érdekel,

Ezt az estét könnyelműen

Nem engedjük el.

——-

Odakint már bakacsinba

Öltözött az ég,

Bent a hetyke apró kályha

Áldott tüze ég.

——–

S ha a Télnek az eddigi

Nem volt még elég;

Szerelmünk,

S kicsi kályha

Biztos menedék.