Vihar verte kicsi ország

A Föld közepén;

Bölcsőmet és koporsómat

Itt találom én.

——

Körülötte évszázadok

Pora kavarog;

Jó, hogy ide születhettem,

Hogy magyar vagyok.

——-

Merengünk a történelem

Romjai felett;

Életet jelent a Haza,

Nem területet.

—–

Lomb nélkül bólogatnak

A novemberi fák;

Amíg él a mi kis hazánk -

Élhet a világ.

——

Szegény hazám – a Jelen csak

Felszínről makog;

Elhagynak lelki szegények,

Anyaglovagok.

—–

Itt, ahol minden létező

Rendszer fejre áll,

Itt áll a Végzet útjában

Néhány szalmaszál.

——

Ötszáz éve alattomos

Itt a hatalom;

Divide et imperázik

Most is “szabadon”.

——-

Míg csontvázzá szegényítve

Szenved a Haza,

Semmilyen hatalomnak sem

Lehet igaza.

——-

Vihar verte kicsi ország,

Fáradt és szegény;

Hajléktalanul kéreget

A régi Remény.

——

Globál-mámor a Hazára

Teljesen süket,

Azt képzeli, hogy még most is

Csupán terület.

——

Területen osztozhatunk,

De nem a Hazán;

S hangosan nem szeretjük

A Hazát igazán.

—–

Fut az Élet, a vén Idő

Lihegve szalad;

S a Haza az Univerzum

Közepe marad.