Állítólag ez megtörtént.

——-

A GULAG valamelyik hírhedten szadista parancsnoka súlyos beteg volt. Műtét kellett volna, de nem akadt olyan szovjet orvos, aki el merte volna vállalni, mert a siker valószínűsége nem érte el a tíz százalékot. Senki sem akart a GULAG valamelyik táborába csöppenni…

A parancsnok apja – aki saját fiának beosztott tisztjeként működött – megtudta, hogy a GULAG egyik borzalmas, északi táborában őrzik a legjobb orosz specialistát. Nosza, elhozatta a főtáborba.

A fogoly orvosnak nem volt választási lehetősége, operálnia kellett.

A műtét fényesen sikerült, a szadista parancsnok meggyógyult. A doktor ettől kezdve lágerorvosként dolgozott a főtáborban. Fűtött szállása ezután sem volt, de valamivel jobb étkezést kapott, és kevesebbet verték.

Bő egy év múlva megállította a parancsnok apja, aki ekkor éppen politikai tiszt volt.

- Félsz a fiamtól?

A doktor összerándult. Rettegett ő is attól a vadbaromtól, mint mindenki más, de jobbnak látta, ha nem felel.

- Nem fog rosszat tenni neked, ezt jó tudnod – magyarázta az apa. – de jót se. Ezt sem árt, ha tudod.