Csípős hajnali ködtakaró lepi még el a várost;

Zsenge, derengő fényben indul a köznapi bumli.

Álmos az ég, és végre a busz lámpája világít:

Lomha dübörgéssel araszol ki a tétova ködből.

Félálomban alattam csattog a rossz kerülőút,

Késik a híd-avatás, fél órát csen az időnkből.

Tél közeleg: retteg már tőle a rét, a folyópart;

Szénfeketén gyászolnak előre a tölgyön a varjak.