Egy nagy hatalmú király lenézett egy férfit, aki szegénységi fogadalmat tett.  Az illető tisztes szegénységben élt a családjával, keresményéből csak annyit tartott meg, amennyire feltétlenül szükségük volt, a többit szétosztotta a nincstelenek között. Indiának azon a vidékén akkor tisztes szokás volt a vagyongyűjtéstől való efféle tartózkodás. A férfi köztiszteletben állt.

A király megvetette a mondott férfit, és szinte egyetlen alkalmat sem szalasztott el, hogy gúnyolódhasson vele. Ő maga hajszolta a vagyont, szipolyozta a népet, és a bevételeit főleg semmiségekre és tivornyákra herdálta el.

Egy napon a mecset előtt a király kísérete szinte belebotlott a szegénységi fogadalmat tett emberbe. A férfi a családjával együtt éppen most lépett ki a templomból, és békésen indultak volna hazafelé. A király kihajolt a gyaloghintójából, és durván rájuk ripakodott:

- Neked is lehetne gyaloghintód, te ostoba! Lehetne, ha nem adnám mindent a csőcseléknek! Akkor nem kellene gyalog járnod, te háborodott elméjű kutya!

Az ember megállt, álltában keményen kihúzta magát, de nem felelt. Családja rettegve húzódott köré.

- Neked szóltam, fickó? Nem hallottad? Nem kellene gyalog járnod, ha több eszed lenne!

- Ha Isten úgy akarja – felelte csendesen a másik.

A király nagyot nézett.

- Csak nem felelni kegyeskedtél uralkodódnak? – kérdezte gúnyosan.

- Ha Isten úgy akarja.

- Azt mondtam, nem kellene gyalog járnod, ha több eszed volna.

- Ha Isten úgy akarja.

A király összevonta a szemöldökét.

- Mit jelent az, hogy “ha Isten úgy akarja”?

- Azt jelenti, felség, ha Isten úgy akarja.

A király arca elsötétült.

- Kivégeztetlek, ha nem magyarázod meg.

Az ember vállat vont.

- Akkor is kivégeztetsz, ha megmagyarázom.

- Istenre ígérem, nem! – háborodott fel a király. – Mind a tanúim vagytok! – szólt rá a kíséretére. – Tanúim vagytok! Ennek az embernek nem esik bántódása, ha megmagyarázza nekem a szavai értelmét.

Amikor mind várakozásteljesen köré gyűltek, a király látta, hogy sok járókelő is megáll.

- Halljam hát! – fordult az emberhez. -Mit jelent, hogy “ha Isten úgy akarja”?

- Megszólítottál, uram – felelt amaz. – Amikor azt mondtam, “ha Isten úgy akarja”, arra gondoltam, hol állok én hozzád viszonyítva.

- És hol állsz?

- Hatalomban mögötted, a halálban melletted, Isten ítéletében – előtted.