Hagyott itt a vén tél

Hideget

Eleget;

S te nem mertél hozni

Szebb időt,

Meleget.

————-

Nagy nehezen tűnt el tova

A múlt hava,

És végigdübörgött

Rajtad

A tél szava.

——-

Miért is viseled

A Március nevet;

Ha nem voltál képes

Elűzni

A telet?

———

Látszat-tavasz voltál,

Ugye, most már látod?

Sosem lesz Kikelet,

Ha csak

Imitálod.

——–

Gyáva márciusnak

Jeges a kabátja,

Az öröm tükrében

Magát sose látja.

——–

A gyáva március:

Dohos szalma

Halma;

Nem játék az emberek

Hite, Bizalma.

———

Ha a tél meg nem ölt,

Nem szorított agyon,

Még nem örvendünk

A márciusi fagyon.

——–

Ha hódolsz a télnek,

A vén uzsorásnak,

Ideje, hogy átadd

A helyedet másnak.

——–

De hogy ilyen gyáva,

Csalfa a Kikelet,

Azért mi még nem sírjuk

Vissza – a telet.