Rákosi Mátyás idején egy dunántúli párttitkár azt a pártfeladatot kapta, hogy a területén élő romák közül neveljen ki néhány pártkádert, mert a főtitkár hamarosan látogatást tesz feléjük, és Rákosi mindenképpen cigány elvtársakat akar látni.

Hazament hát a párttitkár a maga regnumába, és tüsténkedni kezdett.

Volt néhány cigány származású értelmiségije, egy orvos, három mérnök és egy tanár, de azokkal sok baja volt. Túl okosak voltak. Egyik se volt párttag.

Nem jó, nem ők kellenek. Nem akarnak párttagok lenni, ha meg kényszeríti őket, még beszólnak a főtitkár elvtársnak valami okosságot.

Nem kell az öt nagytudású.

Más kell.

Van néhány cigány származású melós is. Egy asszisztensnő. Két kocsmáros. Na ugyan ezek se lesznek párttagok. Ha meg kényszeríti őket, még beszólnak a főtitkár elvtársnak valami hülyeséget.

Nem kellenek!

Más kell.

Akad három cigány származású párttag, azokat már be sem kell léptetnie – de mind közül azok a legrosszabbak. Tudniillik, azok róla magáról tudnak olyan dolgokat, amiket nem kéne tudniuk.

Még majd képesek lesznek, és elárulják őt a főtitkár elvtársnak.

Nem! Azokat el kell tüntetni, dugni, le kell nyelni, nem lehetnek itt.

Más kell.

A putriból kell roma, egyenesen a putriból. A cigányok pontosan úgy nézzenek ki, ahogy a főtitkár elvtárs elképzeli őket!

Az elhatározást tett követte. A párttitkár elvtárs bevágta magát a háborúban a szovjet hadsereg által itt hagyott Dodge WC-51 márkájú gépjárműbe, a karhatalom felszállt a vadonatúj Csepelre, és a legközelebbi cigánysorra vitorláztak.

Nagy sírás-rívás közepette ki is válogattak öt férfit.

- Nők nem kellenek a párttitkár elvtársnak? – kérdezte az egyik őrmester.

A párttitkár úgy vélte Rákosi elvtárs úgyse hinné el, hogy  cigányasszonyokból képes párttagot csinálni.

- Nem. Nekem csak férfiak kellenek!

Az őrmester furcsán végigmérte, aztán vállat vont.

Az öt férfit felzsuppolták a Csepelre, és irány a járási székhely.

Gyorsan összegyűjtöttek öt-hat renitens pedagógust, kötelezővé tették számukra a délutáni ingyenmunkát, elszállásolták (fegyveres őrizet mellett) az öt cigányembert valami gróf államosított kastélyában, és kezdetét vette az oktatás.

A motiváció magától értetődött:

- Ha nem tanulnak, falhoz állítjuk magukat! – mondták a tanítványoknak.

- Ha ezek nem fognak tudni, magukat lőjük agyon! – biztatták a tanárokat.

Hamarosan elérkezett Rákosi látogatásának napja. Addigra mind az öt roma férfi megkapta a párttagkönyvét – meg az alapos kiképzést.

Amikor a magyar nép “magas homlokú vezére” belépett, feszes vigyázzban fogadták mind az öten. Az asztalon tankönyvek.

Rákosi kedvtelve legeltette rajtuk a szemét.

- Hát maguk is tanulnak már, kedves cigány elvtársak?

- Tanulunk hát… – dörmögte egyikük.

- Hát mit tanultak utoljára?

- Földrajzot – mert hogy az volt az utolsó óra.

- Hát akkor, kedves cigány elvtársaim, most már talán maguk se ostobák, most már maguk is tudják, hogy a Föld nem lapos, hanem kérem, a Föld – gömbölyű. Most már maguk is tudják, hogy a Föld forog.

Mi tagadás, rosszul esett a bölcs vezértől ez a buta szózat.

Az egyik nem bírta válasz nélkül:

- Tudjuk, hogy forog. Ázsért van mindig ázs ájjá fölül!