A Tejút sávja halovány,

És szürke, mint a vas;

Ott poroszkál tán Isten is,

Mint rosszkedvű lovas.

—-

A fényes Szíriusz csupán

Pislákol csendesen;

És szundikál vén Orion,

Örök vadász-lesen.

—-

A távolban a mély sötét

Talán öltönyt visel,

Majd összeugraszt Valakit

Holnap Valakivel…

—

Aludni tér a jó szándék,

S a büszke Szeretet;

S az ősi álmatlan gonosz

Bámulja a telet.

—-

Az ember, hogyha jót keres,

Mindig szabad marad;

De rosszra vár, ha elkopik

A szabad akarat.

—-

Kiégett tűznek hamva fáj,

Minden eső savas,

Az Isten sem lehet talán,

Csak rosszkedvű lovas.

—-

Sóhajt a lusta február,

A Hold némán figyel;

Amíg az isten szólni hagy,

Alkotni, élni kell.