Fáradt téli csillagfényben,

Talán csak Isten van ébren.

—–

Nagy, jóságos ablakszemek;

A pihenő világ kerek.

—–

Lét hullámzik, Idő illan;

Holtodiglan – holtomiglan.

—-

Fáradt téli csillagfényben

Vén Hold nyugszik friss reményen.

—–

Sors-tócsában fagy szendereg;

Szunnyad a Múlt, a vén berek.

—-

Vénülő Szerelem csillan,

Holtodiglan – holtomiglan.

—-

Fáradt téli csillagfényben

Jövő-magok lét-edényben.

—–

Ködön át kéményfüst-ütem;

Otthon vár rám a Kedvesem.

—-

Amíg a Tűz ki nem lobban;

Holtodiglan – holtomiglan.