Ezüstszárnyú vén november,

Falevelet sepreget,

Menetelő felhőrajok

Borítják el az eget.

—–

Repedezik az ősrégi,

Sokat látott Lét-porond,

Éltet minket napról napra,

S megújul a régi Gond.

——-

Megőszült vén esztendőben

Kondul az idő-verem,

Öregedő világunkban

Száz ifjú álom terem.

——

Ezüstszárnyú vén november

Zsörtölődik nagyokat,

Fagy-végzetet, kora telet

Öregesen halogat.

—–

Kemény, őszi munkakedvben

Élet ritmusa kopog;

Bágyadt, szürke holnapokból

Lesznek fényes tegnapok.

—–

Lassan hömpölyög az Idő,

Mint közönyös, mély patak;

Ezüstszárnyú vén november

Mint az Isten – hallgatag.